A fotós tanfolyamok iránt érdeklődők leggyakrabban a mélységélesség felől kérdeznek, hogy benne van-e az oktatási tematikában, mert ez a téma mindenképpen érdekli őket. Miután a mélységélesség szabályozása az egyik legfontosabb kompozíciós eszköz a fotósok kezében, ezért én sem kerülhetem el, hogy a fotós tanfolyamokon tanuljunk róla, illetve természetesen itt a blogon is kötelezően bejegyzést szentelnek neki.

Mielőtt a mélységélességről beszélnénk, essen szó az élességről

Egy fotó akkor tekinthető élesnek, ha azon a világos és a sötét területek egy nagyon határozott vonallal különülnek el, vagyis ezen területek között hirtelen fellépő, nagy kontraszt van. A kontraszt tulajdonképpen a legvilágosabb és a legsötétebb területek világosságának a különbsége – a szemünk pedig ezt a különbséget látja élesnek a fotón. Ha egy fotó életlen, akkor a világos területek beleolvadnak a sötét területekbe és fordítva, így nem jön létre az az elválasztó kontraszt különbség, amelyet a szemünk élességként lát.

Az élességállításhoz a tárgyi oldalon lévő fotózandó téma távolságának megfelelően úgy kell beállítani az objektív kihuzatát, hogy a téma egy elméleti pontjáról (természetesen a valóságban sosem pontszerű tárgyakat fotózunk, de a leképzést magát így sokkal könnyebb megérteni) érkező fénysugarak a képi oldalon lévő érzékelő egy pontjában találkozzanak – így valós és éles kép születik.

Mi az a mélységélesség?

A mélységélesség nem más, mint az élesre állított téma előtt és mögött az élesség kiterjedése. Fontos tudni, hogy az élesre állított témán az elméleti éles ponton túl is tapasztalható élesség, amelynek a kiterjedése maga a mélységélesség. Nagy mélység élesség esetén az élesre állított témán kívül a fotó szinte valamennyi képpontja ugyanolyan, vagy hasonlóan éles, míg kis mélységélesség esetén az élesre állított téma előtt és mögött hamar megindul az eléltelenedés.

Kis mélységélesség

Akkor beszélünk kis mélységélességről, ha az élesre állított téma előtt és mögött határozottan elindul az előtér és a háttér eléletlenedése, a háttérben pedig bokeh, vagyis háttér elmosódás tapasztalható. Ilyenkor az élesre állított téma jól elkülönül a háttértől és az előtértől, így egyéb kompozíciós eszközök használata nélkül is ki lehet emelni a témát egy fotón.

Nagy mélységélesség

Akkor beszélünk nagy mélységélességről, ha az élesre állított téma előtt és mögött nem indul meg a háttér és az előtér határozott eléletlenedése, vagy akár az egész fotót tekintve lényegében egyforma élesség tapasztalható. Ilyenkor az élesre állított téma nem különül el jól az előtértől és a háttértől, ezért annak a kiemelésére egyéb kompozíciós eszközöket is be kell vetni.

TIPP: Ha az itt olvasottakat a gyakorlatban is meg szeretnéd tanulni, akkor ide kattintva jelentkezz az aktuálisan meghirdetett kezdő fotós tanfolyamunkra.

A mélységélességet befolyásoló tényezők, azok beállítási lehetőségei

A képérzékelő mérete

A mélységélességre alapvetően befolyással van a képérzékelő mérete, ugyanis a nagyobb képérzékelő mérettel rendelkező fényképezőgépekkel azonos beállítások mellett kisebb mélységélességű fényképet lehet készíteni. A mobiltelefonok, kompakt és bridge fényképezőgépek többsége kis képérzékelővel rendelkezik, így velük minden más egyéb beállítás ellenére nehéz kis mélységélességű fényképet készíteni, míg a cserélhető objektíves digitális tükörreflexes fényképezőgépek és a cserélhető objektíves tükör nélküli digitális fényképezőgépek nagyobb érzékelő mérettel rendelkeznek, ezért velük más egyéb beállítások függvényében könnyebb a kis mélységélességű fotók elkészítése, főleg ha full frame méretű érzékelőjük van.

A tárgytávolság

A mélységélességre nagy befolyással van a tárgytávolság, hiszen minél közelebbről fotózunk egy témát, annál kisebb lesz a mélységélesség. Itt fontos megjegyezni, hogy a tárgytávolságot sosem az optika végétől, hanem az érzékelőtől kell számolni a témához képest. Miután minden objektívnek van egy közel pontja, amelynél közelebbi témára már nem lehet élesre állítani, így a lehető legkisebb mélységélesség elérése érdekében nem tudunk mindenáron közelebb menni a témához. Vannak speciális objektívek, amelyeknek nagyon kis közel pontja van – ezek a makro objektívek – amelyek esetében minden egyéb más beállítástól függetlenül kis mélységélességű fotók készülnek, ha nagyon közelről fotózunk. Egyébiránt a mélységélességre minden más beállítási lehetőség közül a tárgytávolság van leginkább hatással, azok akik nagyon közeli témákat fotóznak, gyakran küzdenek azzal, hogy nehezen tudnak a fotós céljaiknak megfelelő, kellően nagy mélységélességű fotót készíteni.

A gyújtótávolság

A mélységélességre nagy hatással van a gyújtótávolság, hiszen minél nagyobb gyújtótávolságot használunk, akkor azonos beállítások mellett annál kisebb mélységélességű lesz a fotónk. Azok, akik tele, vagy nagy tele gyújtótávolsággal fotóznak, minden más egyéb beállítástól függetlenül szinte kivétel nélkül arra számíthatnak, hogy kis mélységélességű lesz a fotójuk. A legtöbb portré, sport, vagy éppen természetfotós azért használ nagy gyújtótávolságú optikát, hogy a kis mélységélesség elérésével és a háttér elmosásával leválassza a témáját a háttérről.

A rekeszérték

A mélységélességre szintén nagy hatással van a rekeszérték, hiszen minél tágabb rekeszt állítunk be, annál kisebb lesz a mélységélesség a fotón. A mélységélességet befolyásoló tényezők közül szándékosan írtam utoljára a rekeszértéket, mert sok fotós tévesen azt gondolja, hogy egyedül a rekeszállítás felel a mélységélesség szabályozásáért, pedig önmagában a tág rekesz beállítása még nem garantál kis mélységélességű fotót.

A mélységélesség, mint kompozíciós eszköz

A komponálás lényege, hogy a témánkat kiemeljük, a kevésbé fontos dolgokat pedig háttérbe helyezzük, vagy rá se tesszük a fotóra. A mélységélesség tudatos használatával szabályozhatjuk, hogy az előteret, de legfőképp a hátteret mennyire jelenítsük meg markánsan a fotón, így ha úgy adja a helyzet, akkor kis mélységélesség használatával csak a témánkra helyezhetjük a hangsúlyt, vagy nagy mélységélesség használatával a témán kívül az élőtér és a háttér megjelenítését is hangsúlyossá tehetjük. A kis mélységélesség használata már önmagában egy kompozíciós eszköz, hiszen a használatával könnyen kizárhatunk, vagy marginálissá tehetünk minden a fotónkra nem illő képelemet, míg a nagy mélységélesség használata inkább arra lehetőség, hogy mindent megmutassunk egy fotón, így ilyenkor ügyesen kell komponálni ahhoz, hogy valóban a témánk kapjon hangsúlyos szerepet.

A mélységélesség egyszerű szabályozása

A mélységélességet úgy tudjuk legegyszerűbben szabályozni, ha kontroll alatt tartjuk a rekesz vezérlését. A legtöbb fotós kézben akarja tartani a mélységélesség beállítását, éppen ezért az expozíciós módok közül rekesz prioritásban fotóz és úgy is gondolkozik. A rekeszprioritásos módban való fotózás lényege, hogy az expozíció három eleme közül az érzékenység (hacsak nem AUTO ISO-ban fotózol) és a rekesz vezérlését átvesszük a fényképezőgéptől, amely így csak a zársebességet fogja beállítani a helyes expozíció érdekében. Ha pedig kézben tartjuk a rekesz vezérlését, akkor már csak arra kell ügyelni, hogy a fotós célnak és a mélységélességű célnak megfelelő gyújtótávolsággal, és tárgytávolságból fotózzunk.

Ne adjuk fel a képminőséget a kis mélységélességért!

Nagyon sok fotós csak a rekeszértéket állítja be tudatosan, amikor a mélységélességet szeretné szabályozni, és a leglátványosabb eredmény eléréséért, főképp a kis mélységélesség érdekében nagyon tág rekeszt szokott beállítani. Fontos tudni, hogy minden objektív a 8-as és a 11-es rekesz környékén biztosítja a legjobb képminőséget, az ettől tágabb és szűkebb rekeszértékek irányába szépen lassan elindul a képminőség romlása. A mai objektívek a legtágabb és a legszűkebb rekesznyílásukon is elfogadható képminőséget biztosítanak, de korán sem olyan jót, mint a középső értékeken. Éppen ezért a tudatos fotósok a képminőség javítása érdekében általában egy fényértékkel kerülni szokták az objektívjük legtágabb és a legszűkebb rekeszértékének a használatát – ezt rekeszelésnek szokásos nevezni. Azt tanácsolom, hogy a legtágabb rekesz beállítása előtt érdemes megfontolni, hogy van-e mozgástér a gyújtótávolság és a tárgytávolság használatával is a fotós célnak megfelelő mélységélesség szabályozására.

A kis mélységélesség elérése drága mulatság?

Ha végignézünk a kis mélységélességű fotók receptjén, akkor csupa olyan hozzávalót látunk, amelyek drága eszközöket feltételeznek. A nagyobb méretű szenzorral rendelkező fényképezőgép, a nagy gyújtótávolsággal és rekeszértékkel rendelkező objektív mind olyan eszközök, amelyek meglehetősen drágák lehetnek, azonban ezekre az eszközökre csak akkor van feltétlenül szükségünk, ha kompromisszum mentesen, minden körülmény között kell kis mélységélességű fotót készítenünk.

A felszerelés választása kapcsán az is befolyásoló tényező lehet, hogy milyen témát fotózunk, mert ha olyan témánk van, amely esetében könnyű kis mélységélességet elérni – mert mondjuk közeli témát fotózunk, akkor nem feltétlenül kell drága objektívet vásárolni a kis mélységélesség eléréséhez, mert a kis tárgytávolság miatt egyébként is szinte minden más körülmény ellenére kis mélységélességű fotót fogunk készíteni.

Ha a kis mélységélességet takarékos módon akarjuk elérni, akkor érdemes olyan felszerelést vásárolni, amely a kis mélységélesség receptje közül legalább egyik tényezőt nagyon markánsan teljesíti. Az egyik ilyen a nagy fényerejű fix gyújtótávolságú optika, amelyen nagyon tág rekeszt tudunk állítani, a másik pedig a nagy gyújtótávolságú kit objektív, amely esetében pedig a nagyon nagy gyújtótávolságot tudunk használni. Ha ezen felszerelések használata mellett kis, vagy relatíve kis tárgytávolságot használunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy kis mélységélességű lesz a fotónk – nem kell a recept minden elemét teljesíteni.