Hosszú záridős fotózás és a bemozdulás fotózása

Az expozíció megtervezése során kevesen foglalkoznak tudatosan a fotós céljaiknak megfelelő zársebesség beállításával, sokan úgy gondolják, hogy a zárprioritásos gondolkozás csak azoknak a fotósoknak fontos, akik hosszú – akár több másodpercig tartó – záridővel fotóznak. Pedig a megfelelő zársebesség beállításával új kompozíciós lehetőségek nyílnak meg, és nemcsak fotóállványról, hanem kézből fotózva is. Ha tudatos fotós vagy, figyelsz a rekeszre a megfelelő mélységélességért, kordában tartod az érzékenységet a zajmentes fotókért, akkor itt az ideje, hogy megtanulj zárprioritásban is gondolkozni, ha a témád úgy kívánja. Ha felfedezed a bemozdulás fotózásának a lehetőségeit, akkor meglátod, milyen jól be lehet mutatni egy fotón a mozgás feszültségét, a haladás élményét, vagy éppen álomszerű hatást is kölcsönözhetsz a fotóidnak.

A bemozdulás fotózása nem egyenlő a bemozdulásos életlenséggel

A fotósok egy része kerüli a hosszú záridővel való fotózást, a legtöbb bemozdult fotó esetlegesen és hibás expozíció eredményeként készül, amelyeken a bemozdulás inkább tekinthető bemozdulásos életlenségnek, mintsem tudatos komponálásnak, amely legtöbbször a reciprok szabály teljes figyelmen kívül hagyásából eredeztethető. A reciprok szabály azt jelenti, hogy lehetőség szerint nem fotózunk kézből az aktuális ekvivalens gyújtótávolságunk reciprokénál hosszabb zársebességgel, így például 50 mm gyújtótávolságot használva 1/50 zársebességnél ne használjunk hosszabb záridőt. Nagyon fontos, hogy a bemozdulás ábrázolásakor kell egy olyan képrészletnek lennie, amely határozottan éles, különben az eredmény a bemozdulásos életlenség érzetét fogja kelteni.

Melyik zársebesség tekinthető hosszú záridőnek?

Nincs olyan egzakt zársebesség, amelyre azt lehetne mondani, hogy innentől indul a hosszú záridő. Ez inkább annak a függvénye, hogy milyen gyújtótávolsággal fotózunk, és mennyire gyors az a téma, amelyet be szeretnénk mozdítani. Egy nagyon gyors témát rövidebb zársebességgel is be lehet mozdítani, míg egy nagyon lassú téma bemozdításához nyilván hosszabb záridő kell. Kézből fotózva az a legideálisabb, hogy közel olyan zársebesség kell a téma bemozdításához, amellyel a gyújtótávolság szerint a reciprok-szabályt még éppen nem szegjük meg. Ha fotóállványról fotózunk, akkor nincs semmilyen zársebességi megkötés, nyugodtan lehet akár másodperces, vagy annál hosszabb zársebességgel fotózni, és sokan ezt tartják valódi hosszú záridős fotózásnak.

TIPP: Ha az itt olvasottakat a gyakorlatban is meg szeretnéd tanulni, akkor ide kattintva jelentkezz az aktuálisan meghirdetett kezdő fotós tanfolyamunkra.

A bemozdulások fajtái – technikai beállítások

A hosszú záridős fotózás kapcsán a bemozdulásnak alapvetően két fajtája van. Az egyik esetben a fotós követi az exponálás során a témát – ezt svenkelésnek szokás nevezni, így a téma éles lesz a képen és a környezete mozdul be, míg a másik esetben a fotós fixen tartja a fényképezőgépet, így a téma bemozdult lesz és a környezete lesz éles.

Témát követő bemozdulás, vagy svenkelés

A témát követő bemozdulás fotózásakor érdemes sorozatfelvétellel készíteni a fotókat, mert a témát az útja egy szakaszán követni kell a keresőben, így több esélyt adhatunk magunknak arra, hogy jó felvétel készüljön. Az autofókusz beállításához érdemes egy fókusz pontot használni, hogy pontosan meg tudjuk határozni hova kerüljön az élesség, illetve érdemes folyamatos élességállítás – Nikon AF-C mód, Canon AI Servo AF mód – beállításával arra utasítani a fényképezőgépet, hogy a téma követésekor újra és újra élességet állítson. A bemozdításhoz megfelelő zársebesség kérdésére már nem lehet ilyen egzakt tanácsot adni, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire gyors a téma, amelyet meg szeretnénk örökíteni, de kiindulásként érdemes megpróbálni 1/60 másodperces zársebességgel fotózni, ahonnan lehet korrigálni hosszabb zársebességek irányába lassabb témák, illetve rövidebb zársebességek irányába gyorsabb témák esetében. Annyi biztos, hogy rövidebb zársebességgel stabilabban lehet éles fotókat készíteni, de cserébe nem biztos, hogy látványosan létrejön a bemozdulásos jelenség a fotón, míg hosszabb zársebességgel előfordulhat, hogy nagyon sok fotó életlen lesz, de amelyiket sikerül jól elkapni, ott látványosan létrejön a bemozdulásos jelenség – így mint sok más esetben a fényképészet kapcsán, nekünk kell megtalálni az arany középutat, amelyhez érdemes sokat kísérletezni.

A bemozdulás fotózása fix helyről

Ha a fényképezőgép fixen tartása mellett szeretnénk a bemozdulást megjeleníteni, akkor érdemes fotóállványról, vagy valamilyen nagyon stabil pozícióból fotózni, de annyi biztos, hogy másodperc körüli zársebesség használatakor már csak a fotóállványról való fotózás jöhet szóba. Ilyen esetben azt szoktam tanácsolni, hogy autofókusz használata esetén egyszeri élességállítással – Nikon AF-S mód, Canon One Shot AF mód – érdemes fókuszálni, vagy manuális élességállítással téma távolságtól függően végtelenre fókuszálni, esetleg élőkép segítségével élességet állítani. Fotóállványról való fotózáskor érdemes úgy alakítani az expozíciót, hogy hosszú legyen a zársebesség, ehhez pedig érdemes szűk rekeszt állítani és alapérzékenységre állítani az ISO-t. A bemozduláshoz megfelelő zársebesség ebben az esetben is témafüggő, azonban fotóállványról fotózva már nyugodtan csinálhatunk több másodperces, vagy akár több perces expozíciót. Ha másodperces, vagy annál is hosszabb expozíciónk van, akkor már nem mindig elég a fotóállvány a kéretlen bemozdulás elkerülése érdekében, ezért további trükkökhöz kell nyúlni, hogy a lehető legkevésbé mozduljon be a fényképezőgép exponálás közben. Érdemes távkioldót használni, hogy az exponáló gomb megnyomásával ne mozdítsuk meg a fényképezőgépet, ha nincs távkioldó, akkor a késleltetett exponálás is megoldás lehet, csak le ne csússzunk a témánkról. A fényképezőgépben exponálás közben lezajló rezgést is csökkenthetjük az előzetes tükörfelcsapás használatával, így a tükör mozgása semmiképpen nem fog olyan rezgést kelteni, amely tönkretenné a fotónkat.

A zárprioritásos expozíciós mód használata a hosszú záridős fotózáshoz

A hosszú záridős fotózás során az expozíciós értékeket úgy kell beállítani, hogy mindent a hosszú zársebesség alá rendelünk, de ehhez nem kell feltétlenül manuális módban fotózni, hiszen a zárprioritásos mód (Nikon: S mód – Canon: Tv mód) használatával az érzékenység megkötése mellett a zársebességet kell megadnunk, így a fényképezőgép csak a rekeszértéket fogja beállítani a helyes expozíció érdekében. Zárprioritásos módban tehát ugyanúgy mi mondjuk meg a zársebességet, mint ahogy manuális módban tennénk, de a fényképezőgép beállítja helyettünk a helyes expozíciónak megfelelő rekeszértéket. Persze ha tapasztalt vagy a manuális mód használata terén, akkor nyugodtan fotóz ebben az expozíciós módban, hiszen a hosszú záridős fotózás biztosítja azokat a témákat, ahol van idő manuális beállításokkal foglalkozni.

A hosszú záridős fotózás nehezítő tényezője: a sok fény

Amíg nagyon sok más témánál azzal küzdenek a fotósok, hogy kevés fényben kell fotózniuk, amely során nagyon sok kompromisszumot kell megkötniük, addig a hosszú záridővel fotózóknak épp a sok fény az ellenségük. Nappali körülmények között gyakran előfordul, hogy alap érzékenység, valamint nagyon szűk rekesz beállítása mellett is olyan zársebességet kapunk a helyes expozícióhoz, amely nem alkalmas bemozdulás megörökítésére. Ennek a megoldására a fotósok egy úgynevezett ND szűrőt használnak, amely nemes egyszerűséggel kevesebb fényt enged be a fényképezőgépbe, ezt kompenzálandó pedig nyugodtan lehet hosszabb zársebességgel fotózni. Lehet olyan ND szűrőt kapni, amely csak egy fényértékkel enged be kevesebb fényt, de vannak több fényértékkel módosító ND szűrők is.

Hosszú záridős éjszakai és kék órás fotózás

A legtöbb fotós a kék órában – a naplemente után, amikor lehetetlenül acél kék az ég – és az éjszakai órákban szokott hosszú záridővel fotózni, ilyenkor általában az éjszakai város hangulatát próbálják visszaadni a fotókon. Éjszaka és kék órában a másik kedvelt téma a járműforgalom bemozdítása, hiszen az autók lámpái hosszú zársebesség használata esetén fénycsóvaként mozdulnak be. Akármi is legyen a téma, hosszú záridős éjszakai és kék órás fotózás esetén érdemes fotóállványról alap érzékenységgel és szűk rekesszel fotózni, mert így garantált lesz a zajmentes és nagy mélységélességű fotó, valamint a bemozdulás előidézéséhez szükséges zársebesség. Az általam leggyakrabban használt expozíciós kiinduló érték az ISO 100 / F 16 / 10 mp szokott lenni, ha korrigálni kell az expozíción, akkor elsősorban a zársebességhez szoktam hozzányúlni. Mivel alap érzékenységgel (nincs szükség a magas érzékenységet jól toleráló fényképezőgépre) és szűk rekesszel fotózunk (nincs szükség fényerős objektívre), az ilyen témát akár belépő szintű felszereléssel is nagyon jól meg lehet örökíteni.

A Tejút, illetve a csillagok fotózása

Ha az éjszakai égboltot szeretnénk fotózni, akkor elsőként olyan helyszínre kell mennünk, ahol messze vagyunk a városok fényzajától, mert a használt beállítások mellett a közelben lévő városok fénye nagyon bele tud zavarni az expozícióba. Az éjszakai égbolt fotózásához már nem elég a hosszú záridő, mert a csillagok annyira kevés fényt bocsájtanak ki, hogy muszáj tág rekesszel és magas érzékenységgel fotózni, ezért a szép eredményhez fényerős optikára és a magas érzékenységet jól tűrő fényképezőgépre van szükség. A csillagok fotózásához tegyük nagyon stabil állványra a fényképezőgépet, használjunk előzetes tükörfelcsapást és távkioldóval, vagy késleltetett expozícióval oldjuk ki a fényképezőgépet. Automata élességállításra ebben az esetben nincs szükség, manuális élességállítással a végtelenre fókuszáljunk. A csillagok fotózásakor a szokásos expozíciós értékeim ISO 3200 / F 2.8 / 30 mp szoktak lenni, ha korrigálni kell az expozíción, akkor elsősorban a zársebességhez szoktam hozzányúlni, ha a 30 másodpercnél hosszabb zársebességre van szükség, akkor távkioldó segítségével B záridőt szoktam használni.

Kiegészítők, amelyekre szükséged lehet a hosszú záridős fotózáshoz

  • A legfontosabb a fotóállvány, amelyről már esett is szó, de a háromlábú nemcsak azért hasznos, mert fixen tarthatjuk vele a fényképezőgépet és használhatunk több másodperces expozíciót, hanem azért is, mert a segítségével rögzíthetjük a kompozíciónkat, így minden egyes fotónkon ugyanaz a képkivágásunk lehet, és az újrakomponálás helyett foglalkozhatunk más beállításokkal. A fotóállvány még azért is hasznos, mert a segítségével használhatjuk az élőképes manuális élességállítást, amely során az élőképbe belenagyítva, szemrevételezéssel állíthatunk nagyon pontosan élességet. A fotóállvány használata kapcsán megjegyzem, hogy a hosszú záridős fotózás során ki kell kapcsolni az objektív képstabilizátorát, ha rendelkezik olyannal, mert az állványon nyugvó fényképezőgépet már nem szükséges stabilizálni, sőt a feleslegesen dolgozó optikai stabilizátor bemozdíthatja a fotót.
  • A már említett ND szűrő is nagyon hasznos eszköz, nélküle nappali fényviszonyok között gyakorlatilag nem kapnánk olyan zársebességet egy helyes expozícióhoz, amellyel be tudnánk mozdítani a témánkat. Nem vagyok szűrőpárti, mert azt gondolom, hogy minden szűrő valamelyest rontja az optika teljesítményét, azonban az ND szűrő valóban nagyon hasznos, ha szükség van rá.
  • Minden olyan eszköz, vagy alkalmazás hasznos lehet, amely alkalmas arra, hogy vezeték nélkül exponáljunk vele, a vezeték nélküli kioldók egy része pedig lehetővé teszi, hogy a fényképezőgépbe alapértelmezett leghosszabb 30 másodperces zársebességnél hosszabb záridőt használjunk. Mostanában egyre népszerűbbek a telefonon, tableten futó alkalmazások, amelyek segítségével a fényképezőgép érintése nélkül lehet exponálni.
  • Hosszú záridős éjszakai fotózás esetén mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a lehető legtisztábban tartsuk az objektívünket és az érzékelőnket, mert hosszú zársebesség és szűk rekesz használata mellett szinte minden szennyeződés meglátszódik az elkészült fotón. Magunk részéről azt tehetjük, hogy a lehető legtisztábban tartjuk az objektív frontlencséjét – ehhez használjunk lenspent – és ha szükséges, akkor időnként elvisszük az optikát belső tisztításra. A fényképezőgép érzékelőjének az otthoni tisztítását semmi esetre sem javaslom, helyette gyakran vigyük el a vázat szervizbe, ahol kevés pénzért, sok esetben díjmentesen megtisztítják azt.
2019-09-11T08:11:33+00:00