Fénymérés

A fénymérés megértése, a fénymérési módok témának megfelelő használata, valamint a fénymérő által megadott értékek bátor és tudatos korrigálása a legfontosabb feladat, ha pontos expozíciókat szeretnénk elkövetni. A fényképezőgépbe beépített fénymérő nagyon hasznos, egyben néha bosszantó eszköz, amelynek a megzabolázásához meg kell érteni néhány összefüggést – ebben tudok segíteni – illetve sok gyakorlással – ehhez kell a szorgalmad – olyan tapasztalatokra lehet szert tenni, amely megkönnyíti a beállítások elvégzését.

Miért hasznos a fényképezőgépbe beépített fénymérő?

A fényképezőgép a beépített fénymérő segítségével megméri a témáról visszavert fényt, majd az expozíciós mód szerinti beállításainknak megfelelően beállítja az általa helyesnek vélt expozíciós értékeket. Ha programautomatika módban (Nikon: P mód – Canon: P mód), rekeszprioritásos módban (Nikon: A mód – Canon: Av mód), vagy zárprioritásos módban (Nikon: S mód – Canon: Tv mód) fotózunk, akkor szinte tudomást sem kell vennünk a fénymérésről, a fényképezőgép azoknak az expozíciós értékeknek a beállításával, amelyeket engedélyezünk neki, elvégzi helyettünk a beállításokat. Manuális módban (Nikon: M mód – Canon: M mód) a fényképezőgép beépített fénymérője megmondja, hogy az éppen beállított expozíciós értékeinkkel helyes-e az expozíciónk, esetleg hány fényértékkel vagyunk alul, vagy túlexponáltak, így a megfelelő módosításokkal helyes expozíciót tudunk elkövetni.

Miért bosszantó a fényképezőgépbe beépített fénymérő?

A fényképezőgépbe beépített fénymérő a legtöbbször jól elvégzi a dolgát, azonban vannak olyan esetek, amikor inkább elküldenénk melegebb éghajlatra – ennek az okai a következők:

  • A fénymérő nem tudja, hogy pontosan mi a témánk, ezért a keresőben látottakat egyformán egyenrangúnak tekinti, és próbál egy egyensúlyban lévő expozícióhoz megfelelő értékeket megállapítani. Emiatt azonban a témánk nem biztos, hogy olyan hangsúlyt kap a fotón, mint amit megérdemelne, illetve gyakran előfordul, hogy a téma maga bebukik, vagy kiég.
  • A másik ok, hogy a fénymérő nem tudja megmérni, hogy az adott téma mennyi fényt ver vissza a rávetült fényből, csupán arra lett megtanítva, hogy az átlagos téma esetében ez az érték 16%. Emiatt a fénymérő a nagyon sok, vagy nagyon kevés fényt visszaverő témák esetében is arra törekszik, hogy középtónusos árnyalatok köszönjenek vissza elkészült fotón. Egy példával élve a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fénymérő a nagyon sok fényt visszaverő havas tájat, vagy a kevés fényt visszaverő színházi környezetet is szürkére szeretné exponálni, miközben így a havas táj alulexponált, a színházi környezet túlexponált lesz. Korábban tanultuk, hogy a helyes expozíció egyik kívánalma, hogy az elkészült fotó tónusai olyanok legyenek, mint amilyeneket a szabad szemünkkel látunk, vagyis a példánál maradva a hónak fehérnek, a színházi környezetnek feketének kellene lennie, de semmi esetre sem szürkének – ezért bármilyen furcsa, de a havas tájat ilyen esetben egy-két fényértékkel túl, míg a sötét színházi környezetet egy-két fényértékkel alul kell exponálni, valamint minden a példához hasonló esetben így kell tenni.

Fénymérési módok

  • A mátrix fénymérési móddal a fényképezőgép a kereső szinte egész területéről mintát vesz a fényméréshez, és ennek megfelelően próbál egy kiegyensúlyozott expozíciót létrehozni. A mátrix fénymérési mód erőssége abban rejlik, hogy általános témák esetén – főképp ahol egyenletes a fényviszony – nagyon gyors és megbízható munkát végez. A mátrix fénymérési mód hátránya, hogy nem egyenletes megvilágítás esetén – főképp ha nagyon nagy a fotó dinamikája – gyakran nem biztosít megfelelő eredményt, mert a fényképezőgép nem tudja, hogy melyik képrészletet szeretnénk pontosan kiexponálni. Kezdő fotósoknak, valamint a tudatos exponálással még ismerkedőknek ezt a fénymérési módot ajánlom, de ismerve a hátrányait hamar át kell szokni róla más fénymérésre, főleg ha a téma is úgy kívánja.
  • A középre súlyozott fénymérési móddal a fényképezőgép még mindig a kereső szinte egész területéről vesz mintát a fényméréshez, de a középső területeket sokkal jobban figyelembe veszi. A középre súlyozott fénymérési mód előnyei tulajdonképpen ugyanazok, mint mátrix fénymérési módnak, gyakorlatilag akkor érdemes a használatára váltani, ha középre komponált témánk van. A középre súlyozott fénymérési mód hátránya, hogy a középre komponálást ritkán választják a fotósok (vagy legalább is így kellene tenniük), helyette az aranymetszés szerint harmadokba komponálnak, így viszont a fénymérés jó eséllyel nem a témájukról vesz mintát. A középre súlyozott fénymérési módot jó szívvel senkinek sem ajánlom, a kezdő fotósok használják inkább helyette a mátrix fénymérési módot, a haladóbb fotósok pedig minél hamarabb térjenek át az alábbiakban taglalt spot fénymérési módra.
  • A spot fénymérési móddal a fényképezőgép csak a kereső egy nagyon kis részéről vesz mintát a fényméréshez, ezért ez a fényméréséi mód nagyon hasznos akkor, ha a témánk sokkal világosabb, vagy sötétebb, mint a környezete. A spot fénymérés előnye, hogy nagyon a témára koncentrált expozíciót lehet vele elkövetni. A spot fénymérés kapcsán nagyon fontos megjegyezni, hogy a fénymérés területe vándorol az élességállítási ponttal, így a fényképezőgép mindig ott fog fényt mérni, ahová az élességet állítjuk. A spot fénymérés hátránya, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe a téma környezetét, így az a fényviszonyoktól függően kiéghet, vagy bebukhat. E hátrány ellenére a legtöbb haladó és profi fotós a spot fénymérést használja.

TIPP: Ha az itt olvasottakat a gyakorlatban is meg szeretnéd tanulni, akkor ide kattintva jelentkezz az aktuálisan meghirdetett kezdő fotós tanfolyamunkra.

Beeső fény mérése

A legtöbb fotós egyedül a fényképezőgépbe beépített fénymérőt használja a napi gyakorlatban, amely az említettek szerint a visszavert fényt méri meg, ami nagyon jó eszköz, ha folyamatos fényben fotózunk. Vakus fotózás esetében azonban csak a vaku elvillanásának a lemérésével tudunk pontos expozíciót elkövetni, amelyhez azonban beeső fényt kell mérni, amit a fényképezőgépbe beépített fénymérő nem tud elvégezni. A beeső fény méréséhez külső fénymérőt kell használni, amely közvetlenül a vakuból érkező fényt méri meg, ezért a fénymérésre használandó egységét a vaku irányába kell fordítani. A beeső fény mérése úgy történik, hogy tesztvillanásokkal megmérjük, hogy az adott villanás megfelel-e az expozíciós céljainknak, majd ennek megfelelően módosítunk az elvillanás erején, ha úgy szükséges. Ilyenkor a fénymérőbe betápláljuk, hogy milyen zársebességgel és érzékenységgel fotózunk, majd a méréskor a fénymérő megmondja, hogy ezekhez az értékekhez milyen rekeszértéket kell beállítanunk, ha helyes expozíciót szeretnénk. A vakus fotózás során nem a körülményekhez alkalmazkodva követjük el az expozíciót, hanem mi teremtünk az expozíciós beállításainknak megfelelő körülményeket, ezért az elvillanás erején addig változtatunk, amíg a fénymérő a fényképezőgépben beállított rekeszértéket nem írja ki. A beeső fény mérése nagyon pontos, mert a visszavert fény mérésével ellentétben itt nem számít, hogy a téma mennyi fényt ver vissza a rá vetülő fényből, ezzel a módszerrel hajszálpontos expozíciót lehet elkövetni.

Expozíció korrekció

Programautomatika, rekeszprioritásos, vagy zárprioritásos expozíciós módokban szükség lehet az expozíció korrekciójára, ha a már említett módon a téma az átlagostól sokkal több, vagy kevesebb fényt ver vissza, szinte minden olyan esetben, amikor túlságosan kontrasztos a fotó és dönteni szeretnénk, hogy a csúcsfényekre, vagy a sötét tónusokra szeretnénk exponálni, illetve olyan esetekben, amikor a témánk szerint úgy tartjuk jónak, hogy belenyúlunk az expozícióba. Az expozíció korrekciójához külön kezelő gomb áll rendelkezésre, amely segítségével 1/3 lépésenként megadhatjuk, hogy mennyivel szeretnénk alul, -vagy túlexponálni a fotónkat. Nagyon fontos, hogy a fotó elkészítését követően ezt a beállítást vissza kell állítani az alapértékre, mert a továbbiakban a fényképezőgép olyan esetekben is a beállított expozíció korrekciót hajthatja végre, amikor már nincs rá szükség, így folyamatosan világosabbak, vagy sötétebbek lehetnek a fotóink.

Manuális expozíciós módban az expozíció korrekció vezérlő gombjára nincs szükség, hiszen saját magunkat felesleges korrigálni – olyan expozíciót állítunk be, amilyet csak akarunk. Ezért ebben a módban a belépő szintű fényképezőgépeken az expozíció korrekció vezérlő gombja egyfajta shift gombként működik, mert a folyamatos nyomva tartásával a vezérlő tárcsa elforgatásával nem a zársebességet, hanem a rekeszértéket lehet beállítani. A fotós tanfolyamok alkalmával gyakran találkozom azzal, hogy a kezdő fotósok rekeszprioritásos módban, vagy zárprioritásos módban is shift gombként akarják használni az expozíció korrekció vezérlő gombját (így előidézve, hogy a fotóik a továbbiakban alul, vagy túlexponáltak lesznek), pedig ilyenkor ez a gomb a szerepét tölti be, mert a vezérlő tárcsával rekeszprioritásos módban a rekeszt, zárprioritásos módban a zárat lehet beállítani.

2019-09-11T07:53:04+00:00