Az expozícióról szóló bejegyzésemben az expozíció vezérlése kapcsán már tettem említést az expozíciós módválasztó tárcsa és az expozíciós módok használatáról, de ez a téma annyira összetett, hogy érdemes rá külön bejegyzést szentelni. Ugyanis a fényképészek örök vitája, hogy manuális módban kell-e exponálni, vagy érdemes használni valamelyik programautomata módot. Ugyanannyian érvelnek amellett, hogy csakis manuális módban lehet az elképzeléseinknek megfelelő expozíciót elkövetni, mint akik azt gondolják, hogy egyes programautomata módok használatával, de a lehető legtöbb beállítás kontroll alatt tartásával éppen olyan jó eredményeket lehet elérni, miközben a témára, vagy más egyéb dologra sokkal több figyelmet tudunk szentelni. Minden expozíciós mód mellett van érvem és ellenérvem – ezekről bőven fogok írni, de nem árulok el nagy titkot, hogy a megfelelő expozíciós mód használatát alapvetően a fotózandó téma határozza meg.

Egy kis ismétlés az expozícióról

Az expozíció azt jelenti, hogy a fényre érzékeny képérzékelőt fénynek tesszük ki, így az képi információkat alkot a rávetített fényből, vagyis beexponálódik – ezt a műveletet exponálásnak nevezzük. Az exponálás során három értéket kell megadni a fényképezőgépnek, ezek a záridő, a rekeszérték és az ISO érzékenység. A zársebességgel azt tudjuk beállítani, hogy meddig érje fény az képérzékelőt, a rekeszértékkel azt tudjuk változtatni, hogy az objektíven át mekkora keresztmetszeten keresztül engedjük be a fényt a képérzékelőre, míg az ISO érték beállításával azt tudjuk szabályozni, hogy maga a képérzékelő mennyire legyen érzékeny az őt ért fényre. Az expozíciós értékek megadásának szabályozása során nagyon nagy mozgásterük van – egészen attól, hogy minden értéket a fényképezőgép állít be helyettünk, egészen odáig, hogy minden értéket mi magunk mondunk meg a fényképezőgépnek.

Mielőtt rátérnénk az expozíciós módválasztó tárcsa használatára, beszéljünk az érzékenység beállításáról

Az expozíciós módválasztó tárcsán azt tudjuk szabályozni, hogy a zársebesség és a rekesz vezérlését átengedjük, részben átengedjük, vagy ne engedjük át a fényképezőgépnek, de az érzékenység beállításának átengedését nem itt tudjuk szabályozni, pedig az expozíciót tekintve az is ugyanolyan fontos, mint a másik két érték.

Az érzékenység vezérlésének átengedését, vagy tiltását a legtöbbször a fényképezőgép menüjében lehet beállítani. A gyártók leggyakrabban AUTO ISO-nak nevezik, amikor az érzékenység vezérlését átengedjük a fényképezőgépnek. Fotózzunk bármilyen expozíciós módban, lehetőségünk van manuálisan, vagy automata módon megadni az érzékenységet, én mégis azt tanácsolom minden fotósnak, hogy minden esetben a manuális vezérlés mellett döntsön. Ennek az az oka, hogy a három beállítandó expozíciós érték közül egyet már le is köthetünk, aminek az érzékenység beállításánál különösen nagy tétje van, mert az érzékenység emelésével romolhat, és bizonyos érték felett biztosan romlani is fog a képminőségünk, így nagyon nem mindegy, hogy a fényképezőgép mit állít be helyettünk. Az AUTO ISO használata során ugyanis felmerülhet az a lehetőség, hogy a fényképezőgép indokolatlanul magas érzékenységet állít be, így anélkül romolhat a képminőség, hogy afölött kontrollt gyakorolhatnánk. Ha valaki mégis az AUTO ISO használata mellett dönt, akkor azt tanácsolom, hogy adja meg a fényképezőgépnek azt a maximális értéket, amelyet az legfeljebb beállíthat, így elkerülhetőek azon az érzékenységi értékek használata, ahol számottevően megindul a képminőség romlása. A továbbiakban az expozíciós módválasztó tárcsa használata kapcsán leírtakat úgy fogalmazom meg, hogy minden esetben manuális ISO érzékenység beállítást feltételezek.

Az expozíciós módválasztó tárcsa használata

Az expozíciós értékek beállítása során tehát három értéket, a zársebességet, a rekeszértéket és az érzékenységi értéket kell megadni a fényképezőgépnek, amelyből két érték, a zársebesség és a rekeszérték beállítását az expozíciós módválasztó tárcsa tudatos használatával átengedhetjük, részben átengedhetjük a fényképezőgépnek, vagy manuális módban fotózva teljesen átvehetjük az irányítást a fényképezőgéptől. Az expozíciós módválasztó tárcsáról négy mód használatát fogom bemutatni, amelyek a következők: programautomatika mód (Nikon: P mód – Canon: P mód), rekeszprioritásos mód (Nikon: A mód – Canon: Av mód), zárprioritásos mód (Nikon: S mód – Canon: Tv mód), manuális mód (Nikon: M mód – Canon: M mód). Ezen expozíciós módok valamelyikének a kiválasztásával dönthetünk arról, hogy melyiket szeretnénk használni az expozíció során. A legnépszerűbb két gyártó módválasztó tárcsán használt rövidítéseit használom a leíráshoz, de a többi gyártó is hozzájuk hasonló, csaknem azonos rövidítéseket használ.

TIPP: Ha az itt olvasottakat a gyakorlatban is meg szeretnéd tanulni, akkor ide kattintva jelentkezz az aktuálisan meghirdetett kezdő fotós tanfolyamunkra.

Programautomatika mód (Nikon: P mód – Canon: P mód)

A programautomatika mód lényege, hogy az érzékenységen túl maradó két expozíciós érték, vagyis a zársebesség és a rekeszérték mindegyikének beállítását átengedjük a fényképezőgépnek. Ez annyit tesz, hogy ezeket az expozíciós értékeket a fényképezőgép kezeli, mondhatni a saját kénye kedve szerint, és minden beállítást csak annak rendel alá, hogy az expozíció helyes legyen. A programautomatika mód előnye, hogy instant expozíciónk lesz, így nem kell foglalkozni a fényméréssel, és a fényképezőgép megpróbál gondolkozni helyettünk. A beállítások kapcsán a fényképezőgép biztosan figyelembe veszi a gyújtótávolságot, a tárgytávolságot és sok más egyéb körülményt, de az is teljesen biztos, hogy nem tud minden esetben jól dönteni, használjon bármilyen fejlett algoritmust, így hiába a helyes expozíció, ha nem a fotós céljainknak megfelelő expozíciós értékeket fog használni, ami jelentős hátrányt jelenthet.

Mik ezek a hátrányok, illetve mit veszíthetünk azzal, ha egyáltalán nem mi vezéreljük az expozíciós értékek beállítását?

  • Elveszítjük a mélységélesség szabályozásának a lehetőségét, ugyanis az expozíció elemei közül a rekeszértéknek nemcsak az expozícióra van hatása, hanem a mélységélességre is. A rekesszel ugyanis szabályozni tudjuk a fotó mélységélességét, vagyis azt, hogy az élesre állított téma előtt és mögött mennyire éltelenedjen el az előtér és a háttér. Szűk rekesz beállításával nagy mélységélességű fotót, tág rekesz beállításával kis mélységélességű fotót tudunk készíteni más egyéb beállítások – a gyújtótávolság és a tárgytávolság – függvényében. Ha tehát a többi expozíciós értékkel együtt a rekeszérték vezérlését is átadjuk a fényképezőgépnek, akkor búcsút inthetünk a tudatos mélységélesség szabályozásnak, így elveszíthetünk egy nagyon fontos kompozíciós eszközt.
  • Elveszítjük a képminőség megtartása feletti kontrollt, ugyanis a fényképezőgép könnyen olyan rekeszértéket állíthat be, amellyel az optikánk nem fog jó minőségű fotót leképezni. Általános tapasztalat, hogy az optikák 8-as és 11-es rekeszen teljesítenek legjobban, az ennél szűkebb és tágabb rekeszen nagyon lassan elkezdhet romlani a képminőség, de annyi bizonyos, hogy az optikák sem a legtágabb, sem a legszűkebb rekeszértékeken nem teljesítenek olyan jól, mint ezeken a középső értékeken. A legtöbb fotós közel egy fényértékkel kerülni szokta az adott optika legtágabb és legszűkebb rekeszértékének a használatát a jobb képminőség érdekében, ezt minőségért tett lépést rekeszelésnek szokásos nevezni. Nos, a rekeszérték szabályozásának az átengedésével a fényképezőgépet nem fogják érdekelni ezek a minőségi szempontok, így olyan értéket fog beállítani, amelyet a helyes expozíció érdekében a legjobbnak gondol.
  • Nem fogjuk tudni kontrollálni a mozgó témák bemozdítását, vagy kimerevítését a fotókon, ugyanis az expozíciós háromszög elemeinek közül a zársebességnek nem csak az expozícióra van hatása, hanem a zársebesség tudatos használatával azt is szabályozni tudjuk, hogy mennyire mozduljon be, vagy merevedjen ki a mozgó témánk. Hosszú zársebesség használatával be tudjuk mozdítani, míg rövid zársebességgel ki tudjuk merevíteni a mozgó témánkat a fotón, de programautomatika módban esetleges lesz, hogy éppen milyen zársebességet választ a fényképezőgép, így nem lehet tudatosan kihasználni ezt a jelenséget.
  • Nem tudjuk tudatosan elkerülni a bemozdulásos életlenséget, ugyanis a zársebesség irányításának az átadásával nem minden esetben fogunk – főképp kevés fényben – olyan zársebességet kapni, amellyel adott gyújtótávolságon éles fotót lehet készíteni. Létezik ugyanis egy szabály, miszerint a beállított gyújtótávolság reciprokénál nem érdemes hosszabb zársebességet (másodpercben) beállítani, mert életlen lehet a fotónk. Például 200 mm-es ekvivalens gyújtótávolság használata mellett nem érdemes 1/200 másodpercnél hosszabb zársebességet használni. Ez a reciprok szabály egy ökölszabály, tehát nem kötelező érvényű, mert például vannak stabilabb géptartású fotósok, akik hosszabb zársebességet is ki tudnak kézben tartani, illetve a kép stabilizátorral a technika is a segítségünkre van, de a leggyakoribb életlenségi hiba a reciprok szabály megszegéséből adódik. Tapasztalatból mondom, hogy programautomatika expozíciós módban a fényképezőgépek néha olyan eszement zársebességi értékeket adnak, amellyel még a legügyesebb kezű fotósoknak is lehetetlen kihívás éles fotót készíteni.

A fentiek ellenére a legtöbb kezdő fotós programautomata expozíciós módban fotóz, amit még azzal is tetéznek, hogy engedélyezik a fényképezőgépnek az automata érzékenység beállítását, ezzel pedig mindhárom expozíciós érték felett elveszítik az uralmat. A fotós tanfolyamok során a tanítványaimnak azt szoktam tanácsolni, hogy csak addig használják ezt a módot, amíg meg nem értik az expozíció törvényszerűségeit, ezt követően használják a többi expozíciós módot.

Rekeszprioritásos mód (Nikon: A mód – Canon: Av mód)

A rekeszprioritásos mód lényege, hogy az érzékenységen túl maradó két expozíciós érték közül a rekesz vezérlését átvesszük a fényképezőgéptől, így az a helyes expozíció beállításához már csak a zársebességet fogja helyettünk a megfelelő értékre beállítani. Ha úgy vesszük, akkor a rekeszprioritásos mód is egyfajta programautomata mód, hiszen a fényképezőgép elvégzi helyettünk a helyes expozícióhoz szükséges beállítást, de ezúttal sokkal kisebb mozgásteret adunk neki, és csak a zársebességen változtathat. Ez annyit jelent, hogy a rekeszérték beállításával magunk tudjuk szabályozni a fotó mélységélességét, a rekeszeléssel pedig kézben tudjuk tartani a fotó képminőségét, miközben csak arra kell ügyelnünk, hogy a kompozíciós célunknak, és a reciprok szabálynak megfelelő zársebességet kapjunk.

Miután a legtöbb fotósnak olyan témája van, amelynél a megfelelő rekeszérték beállítása a legfontosabb, ezért a rekeszprioritásos a leggyakrabban használt expozíciós mód a haladó és a profi fotósok körében. Ennek a módnak az a hátránya, hogy kevés fényben, vagy szűk rekesz beállítása esetén folyamatosan figyelni kell, hogy milyen zársebességet kapunk. Ha a zársebességünk túl hosszú lesz, és ragaszkodunk az adott rekeszérték megtartásához, akkor csak az érzékenység emelésével tudunk kompenzálni és rövidebb zársebességet elérni.

Zárprioritásos mód (Nikon: S mód – Canon: Tv mód

A zárprioritásos mód lényege, hogy az érzékenységen túl maradó két expozíciós érték közül a zár vezérlését átvesszük a fényképezőgéptől, így az a helyes expozíció beállításához már csak a rekeszértéket fogja helyettünk a megfelelő értékre beállítani. Hasonlóan a rekeszprioritásos módhoz, a zárprioritásos mód is egyfajta programautomata mód, hiszen a fényképezőgép elvégzi helyettünk a helyes expozícióhoz szükséges beállítást, de ebben az esetben éppen a rekesz vezérlését engedjük át neki, és csak a zársebesség vezérlését adjuk át. Ez annyit jelent, hogy kézben tudjuk tartani a mozgó témák bemozdításának, vagy kimerevítésének kérdését, tudatos zársebesség választással és a reciprok szabály betartásával pedig a bemozdulásos életlenség ellen tudunk tenni.

A zárprioritásos módot viszonylag kevés fotós használja, jellemzően csak azok a témák igénylik a zárprioritásos gondolkodást, ahol tényleg nagyon fontos a téma bemozdítása, vagy kimerevítése, vagy ahol nagy gyújtótávolság használata miatt még viszonylag rövid zársebesség esetén is a reciprok szabály szerinti zársebesség alatt lehetünk – rendszerint ezek a témák a sportfotózás és a természetfotózás szoktak lenni. A zárprioritásos mód hátránya, hogy a fényképezőgép a helyes expozíció érdekében olyan rekeszt állíthat be, amely a mélységélességgel kapcsolatos céljainknak nem megfelelő, vagy nem biztosít kellően jó képminőséget. Ilyen esetekben, ha ragaszkodunk a zársebességi értékünkhöz, akkor csak az érzékenység beállításával tudunk megfelelő rekeszértéket elérni.

Manuális mód (Nikon: M mód – Canon: M mód)

A manuális mód lényege, hogy az érzékenységen túl maradó két expozíciós érték, vagyis a zársebesség és a rekeszérték vezérlését is átvesszük a fényképezőgéptől, így mindhárom értéket nekünk kell beállítani. Ez annyit jelent, hogy minden tekintetben kézben tudjuk tartani az expozíciónkat, mégpedig úgy, hogy eközben a kompozíciós céljainkat is meg tudjuk valósítani, nem is beszélve a képminőség érdekében teendő beállításokról. A manuális mód használata ezen kívül akkor lehet hasznos, ha a terveink szerinti – gyakran állandó – expozíciós értékekkel szeretnénk dolgozni, és ehhez szeretnénk igazítani a fényforrásainkat. Gondoljunk csak a stúdió fotósokra, akik egy adott stúdió setup-on belül végig ugyanazon expozíciós értékekkel dolgoznak, és ha nem tetszik nekik valami az expozíciójukkal kapcsolatban, akkor nem az expozíciós értékeken, hanem a fényforrásaik teljesítményén, vagy elhelyezésén módosítanak.

A manuális mód hátránya, hogy a fényképezőgépbe beépített fénymérő segítségével nekünk kell elvégezni a fénymérést, és annak megfelelően módosítani az expozíciós beállításokon. Ilyenkor a fényképezőgép segít nekünk, és megmondja, hogy éppen hány fényértékkel vagyunk alul, vagy túlexponáltak, és e szerint kell módosítani az expozíciós beállításon. A fénymérés és a manuális beállítás időt vesz el, ami egy teljesen nyilvánvaló hátrány, azonban ez a hátrány a fényképezőgép kezelőszerveinek készség szintű használatával, a tudatos expozíció megértésével nagyon gyorsan minimálisra csökkenthető.

Egyéb más expozíciós módok

Az expozíciós módválasztó tárcsán – főképp a belépő szintű fényképezőgépek esetében – nemcsak betűvel jelölt expozíciós módok vannak, hanem piktogrammal jelöltek is, így többek között választhatunk a tájkép, a portré, a makró, vagy éppen a sport módok közül. Ha így teszünk, akkor tulajdonképpen eláruljuk a fényképezőgépnek a témánkat, így az annak megfelelő expozíciós beállításokat próbál majd eszközölni. Ezeknek a módoknak a használata azonban szinte majdnem ugyanolyan esetleges, mint a programautomatika módé, és továbbra sem nevezhető tudatos exponálásnak, ezért nem érdemes használni őket a programautomata mód kapcsán leírt aggályok miatt.

Melyik a legjobb expozíciós mód?

A fentiek tekintetében biztosan kiderült a számodra, hogy nincsen legjobb expozíciós mód. Annyi biztos, hogy a programautomata mód használatát egyáltalán nem ajánlom, hiszen annak a használatával teljesen feleslegesen átadjuk a fényképezőgépnek az expozíció teljes vezérlését, így pedig nem lehet tudatosan fotózni. A programautomata mód használata azért sem ajánlott, mert a rekeszprioritásos mód, vagy a zárprioritásos mód használatával ugyanúgy egyfajta programautomata módot használunk, de sokkal kevesebb mozgásteret hagyva, csupán egy expozíciós érték beállítását engedjük át a fényképezőgépnek. Ha tehát nem akarsz a fényméréssel foglalkozni, vagy nincs időd a manuális beállításokra, akkor nyugodtan használd a rekeszprioritásos, vagy a zárprioritásos módot. A legtöbb tapasztalt fotós egyébként rekesz vezérelt fotózást végez – főképp a mélységélesség szabályozása miatt – ezért a haladó és a profi fotósok között a rekeszprioritásos mód a legnépszerűbb. Ha stúdióban fotózol, esetleg állandó beállításokra van szükséged, vagy van lehetőséged a manuális mód használatára, akkor ez a te expozíciós módod, amivel teljesen a saját céljaidnak megfelelően tudod szabályozni az expozíciódat.