Ha meg akarunk ismerkedni a tudatos fotózás világával, akkor mindenek előtt az expozícióval érdemes foglalkozni, majd egy kicsit elidőzni az expozícióhoz kapcsolódó más fogalmakkal, éppen ezért a fotós tanfolyamokon nagyon sokat időzünk ezzel a témával. Az expozíció a hétköznapi nyelvhasználatban kitettséget jelent, de az átlag nyelvhasználatban ritkán használjuk ezt a kifejezést, ha nem fotózásról van szó. Az expozíció mint kifejezés a fotózáson túl leggyakrabban előadók, vagy közszereplők kapcsán merül fel, ha az előadók, vagy közszereplők a közönségük előtt exponálják magukat, akkor az azt jelenti, hogy kiteszik magukat a közönségük figyelmének, illetve gyakran kerül szóba a kifejezés az iparban, ha veszélyes anyagokkal dolgoznak – az ilyen anyagoknak, vagy a sugárzásnak való kitettség sokszor felmerül a munkavédelem során. A fényképészetben az expozíció ugyanúgy kitettséget jelent, de ebben az a fényre érzékeny nyersanyag – mi esetünkben a digitális képérzékelő – fénynek való kitettségét értjük alatta.

Expozíciós háromszög

Az expozíció során tehát a képérzékelő fénynek való kitettségéről beszélünk, aminek van ideje, ezt nevezzük záridőnek, vagy zársebességnek, de fontos az is, hogy az objektívünk változtatható keresztmetszetén mennyi fényt engedünk be, ezt neveztük rekeszértéknek, mint ahogyan az is fontos, hogy a képérzékelő mennyire érzékeny az őt ért fényre. Az expozíció során e három értéket, vagyis a zársebességet, a rekeszértéket és az érzékenységet kell beállítani – e három érték együttes megadása szükséges egy expozícióhoz, ezt nevezzük expozíciós háromszögnek.

Zársebesség

A cserélhető objektíves digitális fényképezőgépek esetében az expozíció előtt egy redőny eltakarja az képérzékelőt, amely az expozíció kezdetekor elkezd lefutni, így előbb részben, majd teljesen eláll a fény útjából, így a képérzékelő be tud exponálódni. Ezt követően, vagy még az első redőny teljes lefutása előtt egy második redőny is lefut, amely újra eltakarja előbb részben, majd teljesen az képérzékelőt, így befejeződik az expozíció. Ennek az eseménynek az idejét nevezzük zársebességnek. A fényképezőgépeken egységesen megadott zársebességi értékek közül választhatunk annak érdekében, hogy pontosan tudjuk szabályozni a zár lefutási idejét, illetve az expozícióban játszott szerepét. Ezen zársebességi értékek között számon tartunk egész zársebességi értékeket, amelyek a következők másodpercben kifejezve: 30 – 16 – 8 – 4 – 2 – 1 – 1/2 – 1/4 – 1/8 – 1/15 – 1/30 – 1/60 – 1/125 – 1/250 – 1/500 – 1/1000 – 1/2000 – 1/4000 – 1/8000. Az egyik egész zársebességi értékről a következőre előre lépve feleződik a záridőnk, vagyis fele annyi fényt engedünk az képérzékelőnkre, illetve azt is fontos tudni, hogy minden két egész zársebességi érték között további két köztes érték is van – például az 1/250 és az 1/500 között az 1/320 és az 1/400 – így nagyon pontosan szabályozható a zársebesség.

Rekeszérték

Az expozíciós háromszög másik fontos eleme a rekeszérték, amely az objektív keresztmetszetén átengedett fény mennyiségét jelenti. A rekeszértéket úgy lehet szabályozni, hogy az objektív legnagyobb keresztmetszetén keresztül, vagy azt szűkítve engedjük be a fényt. Az objektív keresztmetszetét az optikába beépített kört formázó lamellákkal lehet szűkíteni, így nagyon pontosan lehet szabályozni, hogy mennyi fényt engedünk át. Az objektíven is egységesen megadott rekeszértékek közül tudunk választani annak érdekében, hogy pontosan tudjuk szabályozni az átengedett fény mennyiségét. Ezen rekeszértékek között számon tartunk egész rekeszértékeket, amelyek a következők: 1 – 1.4 – 2 – 2.8 – 4 – 5.6 – 8 – 11 – 16 – 22 – 32 – 45 – 64, amelyek közül az 1 jelenti a legtágabb rekesznyílást és a 64 jelenti a legszűkebbet. Hasonlóan a zársebességhez, a rekeszértékek esetében is az egyik egész rekeszértékről a következőre előre lépve feleződik az képérzékelőre engedett fényünk, illetve ebben az esetben is fontos tudni, hogy két egész rekesz érték között további két köztes érték is van, például az 5.6-os és a 8-as rekesz között ott van a 6.3-as és a 7.1-es rekesz. Az is nagyon fontos, hogy az optikák nem rendelkeznek az itt felsorolt valamennyi rekeszértékkel – mind a legtágabb, mind a legszűkebb rekeszértékek tekintetében gyakran több értékkel nem számolhatunk.

Érzékenység – ISO érzékenység

Az expozíciós háromszög harmadik eleme az képérzékelő érzékenységének beállítási lehetősége, amely során megadjuk, hogy a fényképezőgép képérzékelője mennyire legyen érzékeny az őt ért fényre. A digitális képérzékelők alap érzékenységét a korábbi DIN 21°filmről másolták le, amely az ISO 100 nevet, illetve értéket kapta. Az érzékenység esetében is számon tartunk egész értékeket, amelyek a következők a teljesség igénye nélkül: ISO 100 – 200 – 400 – 800 – 1600 – 3200 – 6400 – 12800 – 25600. Az érzékenység tekintetében az egyik egész értékről a másikra lépve duplázzuk az képérzékelőnk érzékenységét, illetve azt is fontos tudni, hogy két egész érzékenységű érték között két köztes érzékenységi érték is van – például az ISO 200 és az ISO 400 között ott van az ISO 250 és az ISO 320 – így az expozíciós háromszög másik két eleméhez hasonlóan az ISO érzékenység is nagyon jól szabályozható. Az érzékenység tekintetében is fontos megjegyezni, hogy nem minden fényképezőgép rendelkezik valamennyi érzékenység beállításának a lehetőségével: előfordul néhány régebbi váz, amelynek ISO 200 a legalacsonyabb érzékenysége, illetve az itt felsorolt legmagasabb érzékenységi értékek – vagy még ennél is magasabb értékek közül csak a legmodernebb fényképezőgépeken választhatunk.

TIPP: Ha az itt olvasottakat a gyakorlatban is meg szeretnéd tanulni, akkor ide kattintva jelentkezz az aktuálisan meghirdetett kezdő fotós tanfolyamunkra.

A helyes expozíció

A helyes expozíció elvégzéséhez az expozíciós háromszög mindhárom elemét használni kell, vagyis meg kell adni a fényképezőgépnek, hogy milyen zársebességgel, milyen rekeszértékkel és mekkora érzékenység mellett szeretnénk fotózni. A helyes expozíció elvégzésében segítségünkre van a fényképezőgép beépített fénymérője, amely információt ad arról, hogy a jelenlegi beállításainkkal az adott fényviszonyok között helyes expozíciót követnénk-e el, így ennek az információnak a tudatában korrigálhatunk, ha szükséges.

Ha a helyes expozícióval szemben követelményeket szeretnénk megfogalmazni, akkor a következő kritériumoknak szükséges megfelelni:

  • Mindenképpen át kell lépni az expozíciós küszöbértéket, vagyis valamennyi képi információnak lennie kell a fotón.
  • A fotó tónusainak meg kell felelnie a valóságban látottaknak, vagyis amit a valóságban világos tónusúnak láttuk, annak a fotón is világosnak kell lennie, amit a valóságban sötét tónusúnak láttunk, annak a fotón is sötét tónusúnak kell lennie.
  • A fotón lehetőség szerint sem a világos tónusokban, sem a sötét tónusokban nem veszhet el képi információ, vagyis a fotó nem éghet ki, vagy nem bukhat be. Elengedhetetlenül fontos, hogy a fotó lehető legtöbb részén jól kivehető képi információk legyenek.

ISO 200 érzékenység – F 8 rekesz – 1/15 zársebesség – állványról fotózva
Helyes expozíció – a fotó tónusai a valósággal megegyezőek, kiégés, vagy bebukás nem tapasztalható.

ISO 200 érzékenység – F 8 rekesz – 1/4 zársebesség – állványról fotózva
Túlexponált fotó – a fotó tónusai  világosabbak a valóságban látottaknál, egyes világos tónusokban eltűnnek a részletek, kiégés tapasztalható.

ISO 200 érzékenység – F 8 rekesz – 1/60 zársebesség – állványról fotózva
Alulexponált fotó – a fotó tónusai  sötétebbek a valóságban látottaknál, egyes sötét tónusokban eltűnnek a részletek, bebukás tapasztalható.

Egy adott érzékenységen elkövetett expozíciót a zársebesség és a rekeszérték változtatásával gyakorlatilag végtelen sokféle módon el lehet végezni, mert ez egyik érték változtatását kompenzálni lehet a másik érték ellentétes változtatásával. Éppen ezért létrehoztak egy olyan mérőszámot, ami összefogja e két meghatározó mennyiséget, és ezt expozíciós értéknek (EV), illetve fényértéknek (Fé) nevezték el. Ha mondjuk egy adott helyes expozíciót tartani akarunk, akkor EV0-t alkalmazunk, vagy 0 Fé változást eszközölünk – például ha ISO 100 – F 5.6 – 1/250 értékek helyett ISO 100 – F 4 – 1/500 értékeket használunk, akkor EV0-t alkalmazunk, vagyis ugyanazt az expozíciót követtük el, mert amennyivel tágabb rekeszt állítottunk, annyival rövidebb záridőt használtunk. Ha például az ISO 100 – F 5.6 – 1/250 érték helyett ISO 100 – F 5.6 – 1/500 értéket használunk, akkor EV-1-t alkalmazunk, vagy 1 Fé-vel alul exponálunk, mert a rövidebb zársebesség használatát nem korrigáljuk a rekesszel. Fényérték változást úgy lehet elérni, hogy változtatunk a rekeszen, vagy a záron, de azt az ellentétes oldalon nem korrigálunk.

A helyes expozíció beállítása a fényképezőgépen – expozíciós módok

Az expozíciós háromszög elemei közül egy, kettő, de akár mindhárom elem beállítását átvehetjük a fényképezőgéptől így a programautomata beállítástól egészen a manuális fotózásig dönthetünk az expozíció módról. Azt, hogy mely elemek beállítását engedjük át a fényképezőgépnek, azt az expozíciós módválasztó tárcsával, illetve az automata ISO érték beállítás engedélyezésével, vagy tiltásával lehet megadni.

Azok, akik tudatosan fotóznak, szeretik mindhárom érték beállítását maguk végezni, vagy legalábbis a legkisebb mozgásteret meghagyni a fényképezőgép programautomatikájának, mert az expozíción túl mindhárom elemnek van a fotóra gyakorolt kompozíciós és/vagy minőségi ráhatása, amelyek a következők:

  • Zársebesség: A megfelelő zársebesség kiválasztásával szabályozni tudjuk, hogy a fotón szereplő mozgó téma kimerevedjen, vagy sem – ami egy kiváló kompozíciós eszköz, hiszen így érzékeltetni lehet egy pillanatképen is a bemozdulást. A képminőség tekintetében is nagy jelentősége van a zársebességnek, mert kézből fotózva elég rövid zársebességgel kell fotózni ahhoz, hogy a kezünk bemozdulása miatt a fotón lévő témán ne legyen bemozdulásos életlenség. Ezt elkerülendő érdemes alkalmazni az úgynevezett reciprok szabályt, amely szerint nem érdemes hosszabb zársebességgel fotózni, mint az ekvivalens gyújtótávolságunk reciproka – például 60 mm gyújtótávolságot használva 1/60 másodperces, vagy annál rövidebb zársebességet érdemes használni.
  • Rekeszérték: A megfelelő rekeszértékkel – további más egyéb beállítások együttes használatával – az expozíción túl a mélységélességet is lehet szabályozni, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy szabályozni tudjuk, hogy az élesre állított téma előtt és mögött mennyire éltelenedjen el az előtér és a háttér. Ha nyitott rekeszt használunk, akkor elmosódott előterünk és hátterünk lehet, míg szűk rekesz esetében az előtér és a háttér is hasonlóan éles lehet, mint az élesre állított téma. A mélységélesség szabályozása egy nagyon jó kompozíciós eszköz, amelyet a fotósok előszeretettel használnak. A rekesznek a képminőség tekintetében is nagy szerepe van: minden objektív a 8-as és a 11-es rekesz környékén biztosítja a legjobb képminőséget, míg az adott legtágabb és legszűkebb rekeszértékre állítva az objektívek nem teljesítenek olyan jól, éppen ezért a fotósok a tudatos rekeszválasztással sokat tudnak tenni a jó képminőség érdekében is.
  • Érzékenység: A zársebességgel és a rekeszértékkel ellentétben az érzékenységnek nincs kompozíciós hatása, ellenben az érzékenység emelésével előbb kevésbé, majd egyre jobban romlik a képminőség – úgynevezett digitális zaj jelenik meg a fotón, éppen ezért a fotósok, ha tehetik, kerülik a magas érzékenységgel történő exponálást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kevés fényben fotózva – természetesen a kompozíciós és a minőségi célokat is figyelembe véve – a fotósok az érzékenységet használják utoljára ahhoz, hogy világosabb legyen az expozíciójuk.

Expozíciós módok:

  • Programautomatika módban (Nikon: P mód – Canon: P mód) a fényképezőgép elvégzi helyettünk a fénymérést és beállítja a helyes expozícióhoz szükséges rekeszértéket és zársebességet is, így ez egy nagyon kényelmes módja az exponálásnak. A programautomatika módnak az a hátránya, hogy a fényképezőgép nem veszi figyelembe a rekesz és a zársebesség tekintetében sem a kompozíciós célokat, sem a képminőségi szempontokat, szolgai módon egyedül a helyes expozíciós értékek beállítására törekszik.
  • Rekeszprioritásos módban (Nikon: A mód – Canon: Av mód) elvesszük a fényképezőgéptől a rekeszérték beállítás feletti irányítást, mi állítjuk be a rekeszértéket, így a fényképezőgép csak a zársebességet fogja beállítani a helyes expozícióhoz. A rekeszprioritásos mód nagyon nagy előnye, hogy a kompozíciós és mélységélességi céljainknak megfelelő rekeszt tudunk állítani, illetve a rekeszeléssel oda tudunk figyelni a képminőségre, és csak arra kell ügyelni, hogy kézből fotózva a reciprok szabálynak megfelelő, kellően rövid záridővel fotózzunk. Az rekeszprioritásos mód hátránya, hogyha nem figyelünk oda a reciprok szabálynak megfelelő, kellően rövid záridőre – ami főképp kezdőknél gyakran előfordul – akkor könnyen életlenek lehetnek a fotóink.
  • Zárprioritásos módban (Nikon: S mód – Canon: Tv mód) elvesszük a fényképezőgéptől a zársebesség beállítás feletti irányítást, mi állítjuk be a zársebességet, így a fényképezőgép csak a rekeszértéket fogja beállítani a helyes expozícióhoz. A zárprioritásos fotózás előnye, hogy a kompozíciós céljainknak megfelelő zársebességet tudunk beállítani, így a mozgó témákat be tudjuk mozdítani, vagy ki tudjuk merevíteni a fotón, miközben csak arra kell odafigyelni, hogy a fényképezőgép által beállított rekeszérték ne mondjon ellen a kompozíciós és képminőségi céljainknak. A zárprioritásos mód hátránya, hogy a fényképezőgép könnyen nem a kompozíciós céljainknak megfelelő rekeszértéket állít be, így előfordulhat, hogy nem olyan mélységélességünk lesz, amilyet szeretnénk.
  • Manuális módban (Nikon: M mód – Canon: M mód) elvesszük a fényképezőgéptől mind a zársebesség, mind a rekeszérték beállítás feletti irányítást, így a helyes expozíció beállítását egy az egyben mi végezzük el. A manuális mód elévülhetetlen előnye, hogy a zársebesség és a rekeszérték beállítás felett teljes irányításunk van, így a kompozíciós céljainknak megfelelő értékeket tudunk beállítani. A manuális mód hátránya, hogy a fénymérést nekünk kell elvégezni, majd ehhez a helyes expozíciós értékeket szintén nekünk kell beállítani, amely hosszadalmas és körülményes folyamat, de sok gyakorlással ez a hátrány csökkenthető, az elérhető eredmények más dimenzióba emelhetik a fényképet.

Az AUTO ISO kikapcsolása: Biztosan feltűnt, hogy az expozíciós módok esetében egyszer sem esett szó az érzékenységről, csak a zársebesség és a rekeszérték beállításának a kérdéséről. Ez azért van, mert az ISO érték beállítás feletti irányítást mindenképpen javaslom elvenni a fényképezőgéptől, még akkor is, ha mondjuk programautomatika módban fotózunk. Az érzékenység automata módban való használata azért veszélyes, mert a helyes expozíció vezérelt fényképezőgép könnyen olyan értéket állíthat be, ahol már nem lesz jó a képminőségünk.

Expozíció korrekció

Akár programautomatika, rekeszprioritásos, vagy zárprioritásos módban fotózunk, lehetőség van a fényképezőgép által beállított expozíció korrekciójára, ehhez egy erre dedikált gombbal megadhatjuk, hogy a fotóinkat hány fényértékkel szeretnénk alul, vagy túlexponálni. Az expozíció korrekcióra akkor lehet szükség, ha eltérő képi világot szeretnénk, mint amit a fényképezőgép által kiszámolt expozíció biztosít, illetve olyan témák esetében, amelyek az átlagos témáknál sokkal több, vagy kevesebb fényt vernek vissza – erről részletesen a fénymérésről szóló cikkemben fogok írni. Természetesen manuális módban elvégzett expozíció esetén nincs értelme az expozíció korrekció gomb használatának, mert a manuális beállításokkal már eleve olyan – alul, vagy túlexponált- értéket adunk meg, amilyet csak szeretnénk.