A helyes expozíció beállítása mellett, vagy inkább előtt az élességállítás megtanulása a legfontosabb feladata a kezdő fotósoknak, mert amíg az expozíció kapcsán a programautomatika elfogadható munkát tud végezni helyettünk, addig az élességállítás kapcsán még az autofókusz használata is nagy odafigyelést igényel, nemhogy a manuális beállítások megismerése. Maga az élességállítás annyira összetett kérdés, hogy a fotós tanfolyamaim során az alapok megtanítását követően több körben visszatérek hozzá, de már egy kicsit haladóbb formában, most mégis megpróbálom egyben összefoglalni, amit át szoktam adni.

Először beszéljünk arról, mi az élesség

Akkor mondhatjuk el egy fotóról, hogy éles, ha azon a világos és a sötét területek egy jól elkülöníthető vonallal elválnak egymástól, vagyis nagy kontraszt van ezen területek között. Maga a kontraszt a legvilágosabb és a legsötétebb területek különbözőségét jelenti, így minél nagyobb a kontraszt, annál nagyobb a különbözőség, és a szemünk annál inkább élesnek látja az adott képterületet. Ha ez a kontraszt nincs meg, vagyis a világos és a sötét területek elmosódnak, akkor az adott képrészlet nem éles.

Az objektív élesre állítása

Az objektív egy gyűjtőlencse csoport, amelynek a tárgyi oldalról érkező párhuzamos fénysugarakat egy pontban kell összegyűjtenie a képi oldalon lévő képérzékelőre ahhoz, hogy valós és éles fotót kapjunk. Nem mindegy azonban, hogy a tárgyi oldalon milyen messze van a témánk, amelyre az élességet szeretnénk állítani, mert e szerint változtatni kell az objektív kihuzatát, vagyis a gyűjtőlencse csoportnak az érzékelőtől való távolságát ahhoz, hogy az összegyűlő fénysugarak pontosan az érzékelőn fussanak össze – ennek hiányában életlen, illetve nem valós kép fog keletkezni. Ebben a tekintetben az élességállítás nem más, mint egy távolságközlés, amelyet követően a fényképezőgép az autofókusszal, vagy maga a fotós az élességállító gyűrűvel beállítja az objektíven a megfelelő kihuzatot.

Az objektív élesre állításának módjai

Az élességállítás, vagyis a megfelelő kihuzat beállítása az objektíven történhet manuálisan, vagy automatikusan. Manuális élességállítás során a fotósnak az objektív élességállító gyűrűjének az elforgatásával kell változtatni az objektív kihuzatán, míg automata élességállításkor a fényképezőgép ezt elvégzi helyettünk – fő szabályként az exponáló gomb félig történő megnyomásával.

A manuális élességállítás előnye, hogy így nagyon pontos élességet lehet állítani, de mivel a manuális élességállítás nagyon körülményes, a gyakorlatban nagyon korlátozottak azok a témák, amelyre mi magunk állítunk élességet. A legtöbb fotós állványról való fotózás során, illetve kézből fotózva statikus témákra állít manuálisan élességet, más esetben a leggyakorlottabb fotósok fotóznak ilyen módon.

Az automata élességállítás előnye, hogy instant, így nagyon sokan használják ezt az élességállítási módot, de mivel az automata élességállításhoz rengeteg egyéb más beállítás is tartozik – amelyekről esik majd szó – ezért előfordulhat, hogy a kezdő fotósok nem a fotós céljaiknak megfelelő beállításokat használnak. A fotósok túlnyomó többsége szinte minden körülmény között automata élességállítást használ, amely a megfelelő beállításokkal általában egészen jó eredményt biztosít.

Automatikus élességállítási módok

Autofókusz használata esetén lehetőségünk van arról dönteni, hogy milyen élességállítási módot használjunk. Itt a döntést elsősorban az határozza meg, hogy statikus, vagy mozgó témát fotózunk – a beállítási lehetőségek erre a kérdésre vannak kihegyezve.

  • Egyszeri élességállítás – Nikon AF-S mód, Canon One Shot AF mód – amely során az exponáló gomb félig történő lenyomásával élességet állítunk, és ez a beállítás rögzítve marad, amíg nem exponálunk, esetleg amíg fel nem engedjük az exponáló gombot és újból élességet nem állítunk. Az egyszeri élességállítást álló, statikus témákra érdemes használni, illetve fontos tudni, hogy ebben az élességállítási módban a fényképezőgép addig nem enged exponálni, amíg nem talál fókuszt. Az egyszeri élességállítás kapcsán nagyon fontos ügyelni arra, hogy a fotózás közben ne mozduljunk ki abból a tárgytávolságból, amelyre élességet állítottunk, mert elmozdulás esetén az objektív nem állít újra fókuszt, így könnyen életlen lehet a fotónk, éppen ezért élességállítást követően azonnal exponálni kell – bizonytalan fókusz esetén pedig fel kell engedni az exponáló gombot és újra élességet kell állítani.
  • Folyamatos élességállítás – Nikon AF-C mód, Canon AI Servo AF mód – amely során az exponáló gomb félig történő lenyomásával élességet állítunk, amely élességet a fényképezőgép újraállít, ha a témánk elmozdul. Az élesség újbóli átállítása mindaddig megtörténik, amíg az exponáló gomb félig le van nyomva, esetleg sorozat felvételi módban folyamatosan fotózunk. A folyamatos élességállítást mozgó témákra érdemes használni, illetve fontos tudni, hogy ebben az élességállítási módban a fényképezőgép akkor is enged exponálni, ha nem talált élességet, amely egyrészről hálás dolog, másrészről rengeteg életlen fotót eredményezhet.
  • Automatikus élességállítás Nikon AF-A mód, Canon AI Focus AF mód – amely során a fényképezőgép az egyszeri, vagy a folyamatos élességállítási módok közül választ annak függvényében, hogy statikus, vagy mozgó témánk van. Ilyenkor a fényképezőgép alapesetben úgy kezeli a témát, mintha az statikus lenne, majd folyamatos élességre vált, ha úgy érzékeli, hogy a téma mégis mozog. Ritkán javaslom ezt a beállítást, hiszen úgy gondolom, hogy a tudatos fotósnak tudnia kell pontosan beállítani, hogy milyen élességállítási móddal exponál, esetleges lehet az eredmény, ha a fényképezőgép dönti el helyettünk, hogy milyen témát fotózunk.

Autofókusz élességállítási mezők és az élességállítási pontok kiválasztása

A fényképezőgép gyártók több pontból álló autofókusz élességállítási mezőt helyeznek el keresőben, amely segítségével ki tudjuk választani, hogy az elkészülendő fotó melyik részére szeretnénk majd automata élességet állítani. Ezek az élességállítási mezők 3 pontból, de akár 153 pontból is állhatnak, de a mai cserélhető objektíves digitális tükörreflexes fényképezőgépeknek jellemzően 11-51 élességállítási pontja van attól függően, hogy mennyire modern, illetve haladó készülékről van szó. Az élességállítási mezők úgy vannak megtervezve, hogy legfőképp a kereső közepét fedjék le, a szélső helyekre kevesebb élességállítási pont jut. Természetesen az élességállítás helyének kiválasztásakor is lehetőségünk van eldönteni, hogy azt a fényképezőgépre bízzuk, esetleg magunk végezzük, mégpedig az alábbiak szerint.

Automata élességállítási pont kiválasztás

Az automata élességállítási pont kiválasztás használata során a fényképezőgép az élességi mezők közül maga választ élességállítási pontot, vagy pontokat ahová az automata élességet állítani fogja. Ha több egyenrangú téma is van a fotón, akkor a fényképezőgép szinte mindig a közelebbi témára fog élességet állítani. Az automata élességállítási pont kiválasztás előnye, hogy az élességállítás így nagyon gyors, a hátránya viszont, hogy – főképp ambivalens témák esetében – nem mindig oda kerül az élesség, ahová mi szerettük volna.

Manuális élességállítási pont kiválasztás

A manuális élességállítási pont kiválasztás használata során a fényképezőgép élességállítási mezőjéről magunk választhatunk ki egy pontot, ahová a fényképezőgép az automata élességet állítani fogja. Nem összetévesztendő, hogy a manuális élességállítási pont használat nem manuális élességállítást jelent, hiszen a fényképezőgép autofókusza élességet állít helyettünk, csupán az a döntés történik manuálisan, hogy pontosan hova kerüljön az élesség a fotón. A manuális élességállítási pont használatának előnye, hogy mi magunk mondhatjuk meg pontosan, hogy hova szeretnénk az élességet állítani – amely például ambivalens témák esetében nagyon hasznos – a hátránya, hogy a manuális beállítás időbe telik, amely hátrány gyakorlással, a fényképezőgép kezelésének készség szintű megtanulásával szinte nullára redukálható.

Manuális élességállítás

Az autofókusz rendszerek kényelme és egyre pontosabb munkája miatt manapság már nagyon kevesen használnak manuális élességállítást, pedig ha statikus témánk van, akkor ezzel a módszerrel lehet a legpontosabb eredményt elérni. Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy sor olyan téma van, amely automata élességállításért kiált – ilyenek a sport fotózás, a riport fotózás, a rendezvény fotózás, illetve minden olyan téma, ahol sok mozgás és akció van – de azért van néhány téma, illetve eset, amely esetében érdemes megfontolni a manuális élességállítást.

  • Ha a téma statikus és az elméleti végtelenben van, akkor állványról fotózva érdemes az objektívet manuálisan a végtelenre, vagy a hiperfokális távolságra állítani. Ilyen esetekben a fotósok leggyakrabban széles látószöggel és szűk rekesszel fotóznak, így a fotón minden egyformán éles lesz. Tájképekhez, városi fotókhoz és az épület fotók többségéhez ez kiváló élességállítási módszer.
  • Ha statikus témán nagyon pontosan akarunk élességet állítani, és/vagy nagyon kis mélységélességű fotónk lesz, akkor nem mindegy, hogy hol lesz az élesség a témánkon, ezért ilyenkor a fotósok állványról fotózva, élőkép segítségével állítanak manuálisan élességet. Ehhez az élőképet úgy használják, hogy belenagyítanak abba ott, ahová az élességet szeretnék állítani, így állítanak szemrevételezéssel élességet, amely sokkal pontosabb, mintha a keresőbe nézve állítottak volna élességet. Ez az élességállítás minden kisméretű téma közelfényképezése során hasznos, de makro fotózás során gyakorlatilag kötelező.

TIPP: Ha az itt olvasottakat a gyakorlatban is meg szeretnéd tanulni, akkor ide kattintva jelentkezz az aktuálisan meghirdetett kezdő fotós tanfolyamunkra.

Az élesség és a mélységélesség kapcsolata

A mélységélesség az az élesség kiterjedése az élesre állított téma előtt és mögött, így természetesen szoros összefüggésben vannak egymással. A gyakorlatban legtöbbször kis mélységélességű fotók kapcsán merül fel az élesség kérdése, hiszen egyes kis mélységélességű fotókon nehéz eldönteni, hogy pontosan hova került a fókusz, így az egész fotó életlen, lágy hatást kelthet. További probléma még, hogy kis mélységélességű beállítások esetén – főleg ahol nagyon tág rekesz van állítva – gyakran szinte lehetetlen kézből éles fotót állítani, mert néhány centiméteres mélységélességből könnyű kimozdulni, így életlen fotót készíteni. Nagy mélységélességű beállítás során már sokkal harmonikusabb a kapcsolat, hiszen ilyenkor az egész fotóra kiterjedő és jól látható élesség van, illetve az apróbb fókuszálási problémák is elsimulhatnak az élesség nagyon nagy kiterjedése miatt.

Az autofókusszal történő élességállítás nehézségei

Ahogyan azt már említettem, az autofókusz rendszerek nagyon jól és pontosan végzik a dolgukat, de vannak olyan esetek, amikor komolyan zavarba lehet őket hozni, ezért az alábbi tanácsokra érdemes odafigyelni.

  • Ne próbáljunk meg homogén felületre, például falfelületre, vagy akár felhőmentes égboltra élességet állítani, ugyanis az autofókusz rendszerek legtöbbször kontraszt alapon működnek, vagyis ott a legkönnyebb élességet állítaniuk, ahol a témán nagyon világos és sötét tónusok vannak egymás mellett. Ennek hiányában az autofókusz rendszerek gyakorlatilag szenvednek, és nem találnak élességet.
  • Az ellenfényes szituációval nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a homogén felületre való élességállítással, hiszen ellenfényben ugyanúgy kevés a kontraszt, ezért az autofókusz rendszerek ilyenkor küzdenek az élességállítással. Ilyen esetben érdemes kerülni az objektívbe jutó direkt napfényt, meg kell próbálni egy árnyékos képrészletre élességet állítani.
  • Sötétben is nagyon nehéz automata élességet állítani, hiszen ugyanúgy nincs kontraszt, és az autofókusz rendszerünk ugyanúgy nem fog „látni”, mint a szemünk. Az élességállítást segítendő a legtöbb fényképezőgépbe be van építve egy autofókusz segédfény, amely az élességállítás erejéig megvilágítja a témánkat, de nagyon kis megvilágítottság esetén ez sem nyújt kielégítő segítséget. Egy dolgot tudunk tenni annak érdekében, hogy segítsük az autofókusz rendszerünket, még pedig azt, hogy középső élességállítási pontot használunk az élességállításhoz. A középső élességállítási pontok ugyanis sokkal érzékenyebbek, mint a szélsők, így kevés fényben is működnek, illetve sokkal pontosabbak ilyen körülmények között.
  • Ügyeljünk arra, hogy az optika közel pontjánál közelebb lévő témára ne próbáljunk meg élességet állítani, ugyanis az objektívünk ilyen távolságból nem fog fókuszt találni. Az objektív közel pontja egyébként leolvasható az objektív távolságmérő skálájáról – a rajta található legkisebb szám méterben számolva – vagy az aljáról. Nagyon fontos, hogy a közel pontot nem az objektív végétől kell számolni, hanem az érzékelőtől, amelynek a síkját minden fényképezőgépen jelölik egy vonallal áthúzott körrel.
  • Probléma lehet az automata élességállítással, ha olyan egy síkban lévő témákra akarunk élességet állítani, amelyek a térben egymástól távol helyezkednek el. Tipikus probléma lehet, ha levelek közül vagy éppen hálós kerítésen át szeretnénk egy távoli témára élességet állítani, és ilyenkor nem tudja a fényképezőgép eldönteni, hogy pontosan mi a témánk. Ilyen esetben érdemes manuális fókuszpont kiválasztással automatikusan élességet választani, mert ezzel a módszerrel pontosan a témánkra tudjuk tenni a fókuszpontunkat, így megkönnyítve a fényképezőgép munkáját.
  • Gyorsan mozgó témára is nehéz az élességállítás, mert egyszerűen nincs mód az alapos beállításokra. Ilyenkor azt szoktam tanácsolni, hogy manuális fókuszpont kiválasztással, középső fókuszponttal és folyamatos élességállítási móddal állítsunk élességet, majd bízzuk magunkat a technikára és sorozatfelvétellel készítsünk több fotót. Az ilyen jellegű fotózás során nagy szerepe van a szerencsének, sok jelentősége van a technikának, de sok gyakorlással egyre jobb eredményeket lehet elérni, és egyre inkább rajtunk fog múlni a fotó minősége.

Az élesebb fotók titka

Ha az élességgel és az élességállítással foglalkozunk, akkor nem kerülhetjük el, hogy az élesebb fotók titkairól is essen szó. Itt már kevés tanács fog magáról az élességállításról szólni, mert a végső eredmény legtöbbször nem ezen, hanem más beállításokon szokott múlni.

  • Ügyeljünk arra, hogy az objektívünket olyan rekeszértékeken használjuk, ahol jól teljesít, és lehetőség szerint egy fényértékkel kerüljük el a legtágabb és a legszűkebb rekesz beállítási lehetőségeket. Minden objektív a 8-as és a 11-es rekesz környékén teljesít a legjobban, az ennél tágabb és szűkebb rekeszértékek irányába szépen lassan romlik a képminőség. A minőségi optikák a legtágabb és a legszűkebb rekeszértékeken is jól teljesítenek, de még így is zongorázni lehet a különbségeket a középső rekeszértékeken. Ezt a képminőség érdekében tett lépést a fotósok rekeszelésnek hívják.
  • Tartsuk be a reciprok szabályt, vagyis sose fotózzunk kézből az aktuálisan használt gyújtótávolságunk reciprokénál hosszabb zársebességgel. Ha például egy 50 mm gyújtótávolságú optikával fotózunk, akkor ne legyen a zársebesség 1/50 másodpercnél hosszabb. Figyelem, full frame méretűnél kisebb érzékelők esetében ez az érték változhat, Nikon rendszer esetében például 1,5-tel meg kell szorozni az adott gyújtótávolságot, hogy megkapjuk a full frame méretű érzékelőre jellemző ekvivalens gyújtótávolságot. A konkrét példa esetében tehát 1/75 másodperces zársebességnél – amelyhez legközelebb az 1/80 másodperces zársebesség áll – ne fotózzunk hosszabb záridővel. Ha nem tartjuk be a reciprok szabályt, akkor az eltérés és a kézstabilitásunk függvényében bemozdulásos életlenség jöhet létre. Sok fotós az objektívjében, vagy annak az autofókusz rendszerében keresi a hibát, ha életlen fotót készít, pedig a legtöbb életlenségi hiba a bemozdulásos életlenségből, vagyis a gyújtótávolsághoz képest túl hosszú zársebesség használatából ered.
  • A helyes géptartás elengedhetetlenül fontos, főleg hogyha a reciprok szabályhoz közeli, hosszú zársebességgel fotózunk. Ilyen zársebességnél már komoly jelentősége van annak, hogy mennyire stabilan tartjuk a fényképezőgépet, ennek hiányában akár az is előfordulhat, hogy a reciprok szabálynak megfelelve sem lesz kellően éles a fotónk. A helyes géptartáshoz jobb kézzel kell megfogni a fényképezőgép markolatát, majd bal kézzel alulról kell megfogni és megtámasztani az objektívet. Érdemes megtámaszkodni fotózáskor, hogyha van rá lehetőség – ki kell használni minden olyan lehetőséget, amikor bármilyen tárgynak neki lehet dőlni, esetleg könyöklésre van mód – főképp hosszú zársebességű fotózáskor minden támasz segítséget jelent.
  • Ha a témánk engedi, akkor érdemes fotóállványról fotózni, illetve vannak témák, amelyek egyenesen megkövetelik a fotóállványról való fotózást. Érdemes nagyon stabil állványba fektetni, illetve az állványfej teherbírásával kapcsolatban az tanácsolom, hogy legalább kétszer akkora teherbírású állványfejet vásároljunk, mint amilyen súlyú szereléket rá tervezünk tenni. A fotóállvány hihetetlen stabilitást tud adni a fotózáshoz, de a használatával még nem értünk lehetőségek végére, ha tű éles fotót akarunk készíteni. A fotóállvány használata mellett használjunk távkioldót, hogy az exponáló gomb megnyomásával se keltsünk mozgást, illetve akár előzetes tükörfelcsapást is használhatunk, hogy a tükör mozgásából adódó rezgést is elkerüljük.
  • Ha fotóállványról fotózol és statikus a témád, akkor próbáld ki manuális fókusszal az élőképes élességállítást. Ehhez kapcsold ki az autofókuszt, majd válts élőképre, majd alaposan nagyíts rá a témádra. Ezt követően az élességállító gyűrűvel állíts élességet úgy, hogy szemrevételezéssel eldöntöd a belenagyított élőképen, hogy mikor a legélesebb a témád. Ezt követően kijöhetsz az élőképből és exponálhatsz. Véleményem szerint statikus témára fotóállványról fotózva ezzel a módszerrel lehet a legpontosabban élességet állítani.
  • Ha nincs rá szükség, akkor kapcsoljuk ki az optikai stabilizátort – hiszen a reciprok szabálynál bőven rövidebb zársebességek esetében szó sem eshet bemozdulásos életlenségről – ilyen esetben a stabilizátor egy felesleges mozgó elem az optikai rendszerünkben. A optikai stabilizátor arra lett kitalálva, hogy reciprok szabály közeli, esetleg annál hosszabb zársebességek kézből való kitartásában segítsen – ezekben az esetekben hasznos is – de rövid zársebességek esetében haszontalan.
  • Az optikai stabilizátort akkor is ki kell kapcsolni, ha fotóállványról, vagy más fix helyről fotózunk, hiszen ilyenkor nincs mit stabilizálni, így a stabilizátor a mozgásával éppen ellenkező hatást érné el, mint amire kitalálták, vagyis bemozdítaná a fotót.
  • Ha kevés fényben, esetleg ellenfényben fotózol, vagy bármilyen más okból bizonytalankodik az autofókuszod, akkor mindig használd a középső fókuszpontot, mert az a legérzékenyebb és a legpontosabb. A legszélső fókuszpontokat lehetőség szerint akkor is kerüld, ha magabiztosan tudsz élességet állítani, mert ezek a fókuszpontok tévesztenek a legtöbbet.
  • Talán találkoztál azzal a jelenséggel, hogy kézből fotózva ugyanakkora távolságra élességet állítva fotóztál egy témát, és az első fotókat követően a további fotókat már nem találtad annyira élesnek, főleg tág rekesszel fotózva. Ez azért szokott előfordulni, mert a fényképezőgép nem érzékeli a nagyon kis elmozdulásokat a témától – itt sokszor néhány centiméterről van szó – és nem állít újból élességet, miközben a tág rekesz miatt könnyű kikerülni az élesség és a mélységélesség síkjából. Ezt kiküszöbölendő azt szoktam tanácsolni, hogy hasonló esetekben az expozíciót követően mindig állítsd el az élességet az objektív élességállító gyűrűjének a segítségével, így arra kényszerítve a fényképezőgépet arra, hogy a következő expozíciókor újból pontos élességet állítson.
  • Ha mindent elkövettél az élesebb fotókért, akkor már csak egy lehetőséged van az előre lépéshez az élesség tekintetében, mégpedig ha minőségi optikát vásárolsz. A választék hatalmas, és nem is akarok konkrét objektívek vásárlásához tanácsot adni, hiszen a választás nagyban függ a témádtól, de annyi biztos, hogy a nagy és fix fényerejű zoom optikákkal nem tudsz mellényúlni. Ezekre az optikákra jellemző, hogy pontosak, és minden rendelkezésre álló rekesznyíláson éles fotókat lehet velük készíteni.
  • Ez mind szép, de a nagy fényerejű zoom objektívek elképesztően drágák, illetve az sem biztos, hogy egy hobbi fotósnak feltétlenül szüksége van ilyen objektívre – de mit tud tenni az, aki nem akar, vagy nem tud minőségi zoom optikára költeni? Nekik azt tanácsolom, hogy fix gyújtótávolságú optikát vásároljanak, amelyek kivétel nélkül nagy fényerejűek, és gyönyörű éles fotókat lehet velük készíteni egy minőségi zoom árának töredékéért. A fix gyújtótávolságú optikák nyilvánvaló hátránya, hogy nem lehet változtatni a gyújtótávolságukat, amely megszokást kíván, cserébe viszont azon az egy gyújtótávolságon kiváló képminőséget és nagy rekeszállítási lehetőséget fogunk kapni. Hogy milyen gyújtótávolságú fix objektívet válassz? Erre azt tanácsolom, hogy fotózz sokat a zoom optikáddal, majd válassz egy olyan gyújtótávolságú fix optikát, amilyen gyújtótávolságot legszívesebben, vagy leggyakrabban használsz – hidd el, a kit objektívhez képest egy másik mezőnybe fognak kerülni a fotóid az élesség tekintetében.